„Nem tudom, megérem-e azt, hogy Magyarországon beiktatnak egy olyan miniszterelnököt, aki kedélyesebben irányítja ezt az országot, de az biztos, hogy abba kellene már hagyni ezt a mi-ők retorikát, és jó volna, ha az a pillanat, ami ott az Oscar-gálán megtörtént, nem csak egy pillanat tudna lenni” – mondta el Röhrig Géza arra reagálva, hogy a készítők mennyi örömöt és pozitív visszajelzést kaptak az elmúlt napokban, hetekben – úgy a szakma, mint a rajongók részéről. „Sok üzenetet kaptam, például egy hatéves kisfiútól, akinek megengedte az anyukája, hogy fent maradhasson és megnézhesse a díjátadót, és kézzel írott Hajrá!-kat, úgyhogy már a gála előtt tudtam, hogy 15 millió ember Sauljaként állok majd ott.” A visszajelzés és az érdeklődés szerda délelőtt is megvolt: egy sajtótájékoztatóra gyűlt össze a Toldiban az egész magyar sajtó és a film készítői, no meg az Amerikából frissen hazatért Oscar-szobrocska. Nagy bejelentések nem voltak, a köszöntés után nagyjából érkezhettek is a kérdések – melyek főleg a gálát és a további terveket kívánták körüljárni.
| ||
„Azt azért el kell mondani, hogy ez a gála az idiotizmus egy orvosi esete” – kezdte Röhrig, aki elmesélte, hogy a Saul díjáig nagyjából a nézőtéren kívülről követte az eseményeket, ha ugyanis valaki feláll, és kimegy a teremből, rögtön jön egy önkéntes, és leül a helyére, nehogy foghíjasnak tűnjön a gála helyszíne. „Kígyózó sor állt a terem előtt, mint anno a Lenin-mauzóleumnál. Hát ez nem az én világom.” Nemes Jeles László szinte semmire nem emlékezett a díjátadóról, elmondása szerint végig olyan volt, mintha módosult tudatállapotban lett volna. „Végig azt éreztük, hogy ez nem is igaz, ez nem is történik meg.” A jelöltek ebédjéről viszont vannak emlékei, ott találkozott ugyanis Spielberggel, aki szerint a Saul fia nagymértékben hozzájárul a holokauszt kollektív emlékezetéhez, fontos alkotásnak tartja, és nem is gondolta volna, hogy a Schindler listája után (Spielberg filmjét 1993-ban mutatták be, 1994-ben hét Oscar díjat kapott, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját) ennyi évet kell várni egy újabb, a témát ilyen egyedi módon feldolgozó filmre.
| ||
A nagyon fáradt és a legtöbb kérdésre „erről tulajdonképpen már mindent elmondtam” válaszokat adó Nemes Jeles kézenfekvő módon megkapta a „Hogyan tovább most, hogy az első filmje Oscar-díjat kapott?” kérdést is, amire először viccesen annyit mondott: „Kinéztem egy házat Beverly Hillsben. Nagyon szép.” Majd arról kezdett beszélni, hogy fogalma sincs, hány filmet fog még csinálni, de az biztos, hogy nem akar egy kaptafára menőeket alkotni. „Lehet, hogy ezután egy normális filmet sem csinálok már, ki tudja, minden benne van a pakliban, éppen ez a jó benne.” Hozzátette, persze lehet mérgezett ajándék is az Oscar, mégis inkább jobban érzi magát, hogy ha már egyszer ott voltak, meg is nyerték. A szobrot pedig beteszi egy vitrinbe, és dolgozik tovább.
Jelenleg ugyanezzel a stábbal: a casting már tavaly június óta folyik Budapesten, vidéki nagyvárosokban és a határon túl is, amatőröket éppúgy keresnek, mint profi színészeket, sőt Nemes Jeles titkos terve az, hogy világhírű színésznőt csináljon egy ismeretlen magyar színésznőből. A filmről annyi tudható, hogy Magyarországon forgatják, magyar nyelven, magyar sztorival, de a rendező elmondta, hogy egyszerre lehet több filmtervet is építgetni, most is ezt teszi, mert szeretne majd más nyelven és máshol is forgatni. „A világ viszont kinyílt, ez főleg a finanszírozásban látszik meg, az új filmhez olyanok is jelentkeztek, akik a Saulra még nemet mondtak. Az biztos, hogy a Nemzeti Filmalaptól fogunk rá pénzt kapni, de más, nemzetközi források is lesznek” – mondta el Sipos Gábor, a Saul fia producere.
A Saul fia áprilisban – sok extrával – DVD-n és Blu-rayen is kijön, emellett a Jelenkor Kiadónál több könyv is készül: Georges Didi-Huberman a filmről készült esszéje már meg is jelent, az alkotók terveznek továbbá egy színes-szagos albumot a film készítéséről, illetve további két kötetet, mellyel azt a tudásanyagot kívánják átadni a magyar közönségnek, amit a film készítése során összeszedtek, magukévá tettek. Ebből az egyik a Tekercsek a Sonderkommandóból munkacímet viseli, és azokat a feljegyzéseket tartalmazza, melyeket az auschwitzi Sonderkommando tagjai jegyeztek fel, ezzel dokumentálva mindennapjaikat. Ez eddig magyarul nem volt olvasható. Vági Zoltán történész pedig arról is beszámolt, hogy a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár Saul gyermekei néven indít egy programot, mellyel annak a 100 ezer, Auschwitzba deportált és ott elgázosított gyermeknek a nevét igyekeznek kikutatni, akik eddig névtelenek maradtak. „Nem feledkezhetünk meg a halottainkról, és azért, hogy ez így legyen, a Saul fia nagyon sokat tett – mondta Vági. – Többet, mint mostanában bármi más.”
